React szójegyzék

Single-page applikáció

Egy single-page, vagy egyoldalas applikáció egy olyan alkalmazás, ami a futáshoz egyetlen HTML oldalt és az összes szükséges egyéb fájlt (pl.: JavaScript és CSS) tölti be. Bármilyen interakció az oldallal vagy alárendelt oldalakkal nem igényel a szerver felé kérést, ami azt jelenti, az oldal nem töltődik újra.

A React-ben tudsz single-page applikációkat készíteni, de ez nem kötelező. A React arra is jó lehet, ha egy létező weboldal kisebb részeit szeretnéd feljavítani extra interaktivitással. A React-ben írt kód békésen együtt tud élni a szerveren renderelt kóddal, mint például PHP, vagy más kliens-oldali könyvtárakkal. Valójában a Facebook-nál is pont így használjuk a React-et.

ES6, ES2015, ES2016, stb.

Ezek a mozaikszavak mind az ECMAScript nyelv specifikáció standard legújabb verziójaira utalnak, aminek a JavaScript nyelv az egyik implementációja. Az ES6-os verzió (ES2015-ként is ismert) sok újdonságot tartalmaz a korábbi verziókhoz képest, mint például: nyíl függvények, osztályok, sablon literálok, let és const állítások. Az egyes verziókról itt tanulhatsz többet.

Fordítóprogramok

Egy JavaScript fordítóprogram fogja a JavaScript kódot, transzformálja és visszaadja azt egy másik JavaScript kódformátumban. Leggyakrabban az ES6 szintaxis transzformálására használt, azért hogy a régebbi böngészők is értelmezni tudják a kódot. A React esetében egyik leggyakrabban használt ilyen fordítóprogram a Babel.

Kötegelők

A kötegelők fogják a különálló (gyakran több száz) modulokban megírt JavaScript és CSS kódot, és egyesítik azt néhány böngészőkre jobban optimalizált fájlban. Néhány, a React alkalmazások esetében gyakran használt kötegelő például a Webpack és a Browserify.

Csomagkezelők

A csomagkezelők olyan eszközök, amik lehetővé teszik egy projekt függőségeinek a kezelését. Az npm és a Yarn két gyakran használt csomagkezelő a React alkalmazások esetében. Mindkettő egy kliens ugyanahhoz az npm csomag regisztrátorhoz.

CDN

A CDN a Content Delivery Network (tartalom szolgáltató hálózat) rövidítése. A CDN-ek gyorsítótárazott, statikus tartalmat szolgáltatnak egy világot átszelő szerverhálón keresztül.

JSX

A JSX egy JavaScript szintaxis kiegészítés. Hasonló egy sablon nyelvhez, de a JavaScript teljes erejével rendelkezik. A JSX le van fordítva React.createElement() hívásokra, ami egyszerű JavaScript objektumokat térít vissza, amiket “React elemeknek” hívunk. Egy egyszerű bevezetőért nézd meg a dokumentációt itt, egy mélyebbre ható JSX tutoriálért pedig nézd meg ezt.

A React DOM camelCase konvenciókat használ tulajdonságok elnevezésére HTML attribútum nevek helyett. Például a tabindex JSX-ben tabIndex-é válik. A class attribútumot is className-ként kell írjuk, mivel a class a JavaScript-ben egy fenntartott szó:

const name = 'Klaudia';
ReactDOM.render(
  <h1 className="hello">A nevem {name}!</h1>,
  document.getElementById('root')
);

Elemek

A React elemek a React alkalmazások építőkockái. Könnyen összetéveszthető a sokkal ismertebb “komponens” fogalmával. Egy elem azt írja le, amit a képernyőn szeretnél látni. A React elemek megváltoztathatatlanok.

const element = <h1>Helló, világ</h1>;

Az elemeket általában nem közvetlenül használjuk, hanem egy komponens adja őket vissza.

Komponensek

A React komponensek kis, újrafelhasználható kódrészletek, amik React elemeket adnak vissza, amiket az oldalra renderelünk. A React komponens legegyszerűbb verziója egy egyszerű JavaScript függvény, ami egy React elemet ad vissza:

function Welcome(props) {
  return <h1>Helló, {props.name}</h1>;
}

A komponensek lehetnek ES6 osztályok is:

class Welcome extends React.Component {
  render() {
    return <h1>Helló, {this.props.name}</h1>;
  }
}

A komponenseket le tudjuk bontani különálló funkcionális részekre és használni azokat más komponensekben. A komponensek vissza tudnak adni más komponenseket, tömböket, sztringeket és számokat. Egy jó ökölszabály, hogy ha a kezelőfelületed egy részét több helyen is használod (Button, Panel, Avatar), vagy elég komplex saját magában is (App, FeedStory, Comment), akkor ez egy jó jelölt lehet egy újrafelhasználható komponens készítéséhez. A komponenseket mindig nagybetűvel kezdjük (<Wrapper/> nem <wrapper/>). Több információért a komponensek rendereléséről nézd meg ezt a dokumentációt.

prop-ok

A props, vagy prop-ok a React komponens bemenetei. Adatot tartalmaznak, amiket szülő komponensekből küldünk le gyermek komponenseknek.

Jegyezd meg, hogy a props csakis olvasható. Soha, semmilyen körülmények között ne módosítsd őket:

// Helytelen!
props.number = 42;

Ha valamilyen értéket kell módósítani egy felhasználó vagy hálózaton érkező bemenetre válaszolva, használd inkább a state-t.

props.children

A props.children minden komponensen elérhető. Tartalma minden ami egy komponens kezdő és záró címkéi között van. Például:

<Welcome>Helló, világ!</Welcome>

A Helló, világ! sztring elérhető a props.children-ben a Welcome komponensben:

function Welcome(props) {
  return <p>{props.children}</p>;
}

Osztálykomponensek esetében használd a this.props.children-t:

class Welcome extends React.Component {
  render() {
    return <p>{this.props.children}</p>;
  }
}

state, vagy helyi állapot

Egy komponensnek state-re, helyi állapotra van szüksége, ha az azzal párosított adat az idő során változni fog. Például egy Checkbox komponensnek szüksége lehet egy isChecked értékre az állapotában, vagy egy NewsFeed komponens talán nyomon akarja követni a fetchedPosts-okat annak helyi állapotában.

A legfontosabb különbség a state és a props között, hogy a props szülő komponensekből van átadva, amíg a state-t a komponens maga kezeli. Egy komponens nem változtathatja meg annak saját props értékeit, de a state-t igen.

Minden változó adatot egyetlen komponens kell, hogy “birtokoljon” a saját állapotában. Ne próbálj állapotokat szinkronizálni két különböző komponensben. Ehelyett emeld fel az állapotot a legközelebbi közös ősbe, és küldd le azt prop-ként mindkét komponensnek.

Életciklus metódusok

Az életciklus metódusok egyedi funkciók, amik egy komponens különböző fázisaiban hajtódnak végre. Vannak elérhető metódusok ahhoz, amikor egy komponens létrejön és a DOM-ba van illesztve (előkészítés), amikor a komponens frissül, és amikor a komponens le van választva és eltávolítva a DOM-ból.

Kontrollált vs. kontrollálatlan komponensek

A React két különböző módon kezeli az űrlap bemeneteket.

Egy olyan bemeneti űrlap elemet aminek az értékét a React irányítja, kontrollált komponensnek hívunk. Amikor egy felhasználó adatot ír be egy kontrollált komponensbe, egy változás eseménykezelő lesz meghívva és a kódod eldönti, hogy a bevitt érték érvényes-e (a frissített érték újrarenderelésével). Ha nem renderelsz újra, az űrlap elem változatlan marad.

Egy kontrollálatlan komponens ugyanúgy működik, mint az űrlap elemek a React-en kívül. Amikor a felhasználó adatot ír be egy űrlap mezőbe (egy input doboz, legördülő menü, stb.) a frissített információ anélkül lesz tükrözve, hogy a React-nek bármit is tennie kéne. Azonban ez azt is jelenti, hogy nem tudsz egy mezőt arra kényszeríteni, hogy egy bizonyos értéket vegyen fel.

A legtöbb esetben próbálj kontrollált komponenseket használni.

Kulcsok

A “key”, vagy kulcs egy speciális sztring attribútum, amit elemtömbök létrehozásakor az elemeknek kell tartalmaznia. A kulcsok segítenek a Reactnek azonosítani melyik elemek változtak, lettek hozzáadva vagy törölve. A kulcsokat egy tömbön belül kell hozzáadni, hogy az elemek egy stabil azonossággal rendelkezzenek.

A kulcsoknak csak testvér elemek között kell egyedinek lenniük ugyanabban a tömbben. Nem kell, hogy egyediek legyenek az egész alkalmazásban vagy akár egy szimpla komponensben sem.

Ne használj olyasmit, mint a Math.random() kulcsnak. Fontos, hogy a kulcsoknak “stabil azonosságuk” legyen újrarenderelések között, hogy a React el tudja dönteni melyik elemek lettek hozzáadva, törölve, átrendezve. Ideális esetben a kulcsoknak meg kell felelniük az adatból származó egyedi és stabil azonosítóknak, mint például a post.id.

Ref-ek

A React támogat egy speciális attribútumot, amit bármelyik komponenshez tudsz kötni. A ref attribútum lehet egy objektum amit a React.createRef() függvény készített, vagy egy visszahívó függvény, vagy egy sztring (korábbi API-ben). Ha a ref attribútum egy visszahívó függvény, a függvény fogadja a mögöttes DOM elemet vagy osztály példányt (az elem típusától függően) argumentumként. Ez lehetővé teszi, hogy közvetlenül irányítsuk a DOM elemet vagy komponens példányt.

Bánj takarékosan a ref-ekkel. Ha azt veszed észre magadon, hogy túl gyakran használod őket csak azért, hogy a “dolgok csak simán működjenek” az alkalmazásodban, fontold meg a fentről-lefelé adatfolyam technika megismerését.

Események

A React eseménykezelésének van néhány szintaxisbeli különbsége:

  • A React eseménykezelők camelCase neveket használnak, kisbetűk helyett.
  • JSX-el sztring helyett egy függvényt adsz meg eseménykezelőnek.

Összeegyeztetés

Amikor egy komponens egyik prop-ja vagy helyi állapota megváltozik, a React eldönti, hogy egy tényleges DOM frissítés is szükséges-e az újonnan visszatérített és az előző renderelés elemeinek összehasonlításával. Ha azok nem egyenlőek, a React frissíti a DOM-ot. Ezt a folyamatot hívjuk “összeegyeztetésnek”.